Az alábbiakban megfogalmazott gondolatok azok, amelyek számomra is, mint életfilozófia vannak jelen és a tanítás során fő pedagógiai munkásságomat jellemzik:
Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel,
A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel,
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan, ami sokszor változó,
De egy ismerős hang az megmarad,
Máris érzed, hogy védve vagy,
A dal egy biztos hely.?
A munkám során a legfontosabbnak tartom, hogy minden órámon jelen legyenek ezek a gondolatok és ezáltal a tanítványaimban kialakítsam a zene, a zenélés iránti igényeket, vágyakat. Örömmel tölt el, mikor tanítványaimat látom zenélni és tapasztalom azt, hogy bennük is táptalajba kerülnek ezek az érzések:
A zene az kell, mert körül ölel, és nem veszünk majd el!
Ha van elég szív, az sokat segít, bár úgysem adjuk fel!
Köztünk minden ember más,
Különös és sokfajta szokás,
De hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák.?
Fontosnak tartom, a csapatmunkát, a közösségépítést, és ezért is fektetek nagy hangsúlyt a zenekarok kialakítására, menedzselésére. Hiszem, hogy ezáltal a tanítványaim a későbbi életük során kamatoztathatják a közösségi együttműködés során szerzett ismereteiket, élményeiket:
Mert van, aki csak néz, és van, aki beszél,
És van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős, és életre való,
De van, aki csak árva, és sose volt jó.
Ami fontos, az hogy úgy legyen,
Az, hogy mindenki másmilyen,
A zene is csak ettől igaz,
A dal csak így lesz szép!?
Ettől szép ez a hivatás.